Fiatalon mentem férjhez, de nem bántam meg

Napjainkban természetes, hogy egyre később házasodnak az emberek. Sarah Watts, az amerikai Cosmopolitan szerzője, azonban elmeséli, milyen is az, amikor valaki a statisztikáknak ellentmondva, fiatalon megy férjhez. 

Régen volt már elmélkedős bejegyzés, viszont, amikor megláttam a The Huffington Post cikk címét, ami eredetileg a Cosmopolitan online felületén jelent meg egyébként, éreztem, hogy ezt bizony le kell fordítanom és meg kell osztanom Veletek. Sarah Watts megosztotta a tapasztalatait, hogy milyen nagyon fiatalon, 22 évesen férjhez menni.

„Mikor 20 éves és frissen eljegyzett voltam, az egyik rokonom odabotorkált hozzám egy családi összejövetelen, eléggé becsípve ahhoz, hogy teljesen őszinte legyen, szóval a sarokba húzott és azt súgta a fülembe:

“Csak legyél benne biztos, hogy tényleg ezt akarod” – mondta az eljegyzésemre és a jövőbeli házasságomra utalva. Udvariasan mosolyogtam, abban reménykedve, hogy el tudom kapni a vőlegényem tekintetét, ily módon kimentve magam a fennálló kényes szituációból, a rokonom azonban folytatta. „Az ember húszas évei nagyon különlegesek – legyél benne biztos, hogy tényleg kiélvezed, nem pedig elvesztegeted őket…”

A főiskola első szemeszterében kezdtünk el jóban lenni a jövőbeli férjemmel, amikor 18 éves voltam, 19 évesen már randiztunk, aztán jártunk, 20 évesen meg már el is voltam jegyezve. A barátaim és a családtagjaim nagy része örült nekünk, de a gratulációk mellett, sorra kaptam a megjegyzéseket, hogy még szuper-fiatal vagyok és az életem egyik felét így is, úgy is házasan fogom leélni – mi ez a nagy sietség? Tudatában voltam annak, hogy milyen fiatal voltam? A makacs természetemből adódóan visszautasítottam annak a gondolatát is, hogy lehetséges, hogy túl fiatal vagyok a házassághoz. A vőlegényem és én minden téren passzoltunk, Ő okos volt, figyelmes és mindig hűséges. Tisztelettel viselkedett az anyukájával is (ez az a férfiúi tulajdonság és fontos kritérium volt, aminek megfigyelésére mindig is nagy erőkkel buzdítottak abban az esetben, ha a jövőbeli (jó) férj jellemvonásait szeretném tanulmányozni), mindenkinél jobban képes volt megnevettetni és még állandó, stabil munkahelye is volt. Akár 32, akár 22 évesen mentem volna férjhez, kétségtelen, hogy ugyanezzel a férfival szerettem volna leélni az életemet – úgyhogy miért is vártam volna?

Két évvel az eljegyzés után, érett 22 évesként, hozzámentem a férjemhez. Most már lassan hat éve vagyunk házasok és még mindig a legjobb döntésünkként tartjuk számon a házasságunkat. A 2011-es népszámlálási adatok alapján kijelenthető, hogy az emberek rekordszámban halasztják el a házasságokat, a nők átlagosan 27 évesen, míg a férfiak 29 évesen házasodnak, szemben a korábbi generációval, akik 22 és 25 évesen mentek férjhez vagy nősültek meg. 30 évvel ezelőtt, az, hogy valaki 22 évesen megy férjhez, teljesen átlagos lett volna, most viszont inkább kockázatosnak, és az igazat megvallva elég bizarrnak tűnik.

Viszont, akármennyire is szeretem a férjem és utálom beismerni, hogy így van, de a becsípett rokonnak egy dologban igaza volt: a húsz az fiatal. Mármint, NAGYON fiatal. És mindamellett, hogy teljes szívemből szeretem a férjem és egyetlen percig sem bántam meg, hogy hozzámentem feleségül, egyértelműen olyan döntést hoztam, ami nem járt következmények nélkül. Az első házassági évfordulónkra – amikor az első gyerekünket vártam – nem sok közös maradt bennünk a nem-házas, nem-szülő barátainkkal. Mondhatni semmi. 23 évesen az időnk nagy részében leginkább Netflix maratonokat tartottunk és a gyereknevelésre készültünk. A házasság számunka a helyes döntés volt – amivel sajnos fokozatosan egy hatalmas hasadékot képeztünk a velünk egyidős, főiskolai barátaink és közöttünk, ami miatt a mai napig szomorú vagyok. Azt feltételeztem, hogy nem sok minden fog változni a házasság után; hogy megmarad ugyanaz a baráti körünk és, hogy lényegében ugyanazt az életet fogjuk élni, amit korábban is. Ez nagy tévedés volt.

Most a négyéves kislányunk anyukájaként, megdobban a szívem, ha arról beszél, hogy egy napon feleség lesz belőle. Ha akkor jegyzik el, amikor a férjem jegyzett el engem, az azt jelenti, hogy addig már csak 16 év van hátra. Sajnos kétlem, hogy olyan elegánsan és higgadtan tudnék gratulálni neki, ahogyan az anyukám is tette annak idején. Sokkal inkább lennék a becsípett rokon, aki félrehúzza és a fülébe suttogva megkérdezi tőle: Biztos vagy benne? Olyan fiatal vagy? Még ott van előtted az egész élet. Miért most?

forrás: Cosmopolitan 
képek: weheartit

Simon Boglárka

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s